2000. karácsonya előtt fölhívott egy barátnőm, nincs-e kedvem egy last minute út keretében Tunéziába menni? . Volt! Másnap délután már a repülőn ültünk és utaztunk Afrikába. Csodálatos hetet töltöttünk ott és mikor hazajöttünk családom érdeklődő kérdéseire csak azt tudtam mondani : muszáj vissza mennem motorral!

Barátaimmal egyeztettünk, megtettük az előkészületeket és kitűztük az indulás időpontját. A gépek felkészítése után végre elindultunk.

Genováig monoton, hosszú és unalmas utunk volt végig az autópályán, de hát akit szorít az idő.annak haladnia kell. A kiváló közúti jelzéseknek köszönhetően azonnal megtaláltuk a kikötőt, a hajónkat, majd néhány óra múlva elindultunk. Kövezzenek meg, de azt hiszem egy motorosnak maga az örökkévalóság 23 óra hajóút.

Végre megérkeztünk Tuniszba, és elindulhattunk a szálláshelyre. Másnap kicsit pihiztünk, ill. bejártuk a környéket. Hamar ráuntunk a semmittevésre és elindultunk az északi országrészbe, Hammamet - Cap Bon félszigetre. Szép-szép mediterrán vidék, de őszintén szólva nem ezért jöttünk afrikába. Persze az eső sem maradhatott el. Két napot töltöttünk a szállodában, mert olyan hevesen esett az eső, hogy a taxi is csak lépésben haladt a városban. Mint utóbb kiderült az évszázad legnagyobb esője volt, falvakat mosott el az Atlasz hegységben.

Fölpakoltunk, és elidultunk délre. 3-4 napra terveztük a közel 2000 km-es körutat. Az első napon egy 470 km-es etappal El Jam, Sfax, Gabés útvonalon lementünk a Djerba szigetre. Nem túl nagy élmény, de egyszer látni kell. Fazekasok és kereskedők minden házban, és ami Tunéziára általában jellemző : kosz és szemét mindenhol. Később megtaláltuk azt a szállodát, amit egy olasz barátom igazgat, így a szállás is meg volt oldva. Ha már itt tartunk, az egész országban bárhol bármikor találhatunk 3-4 csillagos szállodát 20-70 USD/nap között. Alkudni mindenhol szabad és kell, esetenként az eredeti ár felét is le lehet alkudni. Fantasztikus estét töltöttünk el olasz barátainkkal, de reggel korán indultunk tovább.

Következő uticélunk Djerbától kb. 200 km-re volt Tataouine (ugye ismerős ez a név valahonnan?). Legnagyobb meglepetésünkre egy teljesen modern, még európai szemmel is korszerű várost találtunk. Nehezen, de megtaláltuk a helyi nevezetességet ami egy romváros, vagy falu, de inkább tanya. Meglepő volt milyen körülmények közt éltek itt emberek. Innen tovább mentünk a 6 km-re lévő Xsar Hadada-ba. Nevezetessége az ófalu, illetve az, hogy George Lucas itt forgatta a Star Wars Episode One filmjének néhány jelenetét. Persze amilyen nagy precizitással készítették el a díszleteket, olyan pontossággal állították vissza az eredeti állapotot, így semmi nem utalt már a film forgatására. Mivel következő uticélunk a Matmaták voltak, keresnünk kellett egy, az itinertől eltérő rövidebb utat mert elbámészkodtuk az időt. Meg is találtuk, Guermassa felé egy földút, amit még a térkép sem jelölt. Jól tettük, hogy eltértünk az eredeti útvonaltól, mert olyan vidékeken jártuk, amire álmomban sem gondoltam. Igazi köves-homokos jelöletlen út elhagyott települések mentén, fantasztikus volt! Kicsit úgy érezhettük magunkat mintha a Dakar rallye-n lennénk, csak a GPS és a TV-s helikopter hiányzott. Őszintén szólva nem minden település bizalomgerjesztő, de ez egy ilyen ország.

Estére meg is érkeztünk a Matmatákhoz a szállodába, ahol a hátunk mögött hagyott több száz km-től ájultan rogytunk az ágyunkba. Ezen a vidéken a hőmérséklet már igen csak afrikai, ezért jobban megviseli az utazás az embert, mint itthon. Reggel nem sikerült túl korán felébrednünk, pedig jó lett volna, hiszen majd 1000 km-t kellett teljesíteni, úgy, hogy közben meg-meg állunk nézelődni. Első megállónk a Chott el Jerid kiszáradt sóstó volt. A hely különlegessége, hogy egy kb.40km-es,nyíl egyenes út vezet át rajta egy töltésen, amit a korábbi megsüllyedések miatt a franciák állítólag egy üveg lapra építettek. Itt teljes a magány, csak az út mentén van néhány bódé, ahol mindelféle csecsebecsét árulnak a helyiek. Már az autóbuszos túra idején elhatároztam, ha egyszer ide vissza tudok jönni motorral, végigszáguldok a sóstó kiszáradt felületén. Megpróbáltam, de azt hiszem, nem kell részleteznem milyen egy két napon keresztül eső áztatta sósárban vergődni! Horror, különösen egy felpakolt, üresen is 260kg-s mocival! A tó túlodalán található Tunézia gyöngyszeme Tozeur, ami tényleg csodálatosan szép és rendezett oázis a homoksivatag szélén.
Egy jól sikerült sáfrányos grillcsirke ebéd után tovább indultunk az Atlasz hegységbe. Na itt vannak olyan helyek, gondolok a tektonikus repedésekre, a hegyekre, vízmosásokra amiknek a méretei mellett igazán kicsinek érezheti magát az ember! Nem véletlen, hogy itt található Afrika grand kanyonja. Elhaladva az algériai határ mellett északnak vettük az irányt Gafsa felé, ahol a Tunézia talán legnagyobb bevételét jelentő ércbányászat (foszfát) folyik. Nagyon hosszú út várt még ránk, és először éreztük azt, hogy kicsit elegünk van a motorozásból. A tábláknak nem nagyon szabad hinni, mert az csak egy apróság, hogy a 20 km az 20000 m-nek van írva, de legalább annyi lenne, nem pedig 32! Ránk esteledett, és az útfelbotások porában mindenki elképzelheti mekkora élmény volt az amúgy is sajgó hátsónkkal kecskézni a törmeléken!

Az utólsó csapda szintén egy távolságot jelző tábla volt, miszerint Sousse 32 km-re van. Mikor már 46 km-t mentünk megálltunk egy cigire, és csak röhögni tudtunk az egészen! Éjjfélre értünk vissza a szálláshelyre, mit mondjak, elfáradtunk! A 2000 km-ből majdnem 3000 km lett, de megérte!

A következő két napot úgy töltöttük mint a turisták általában, napoztunk, fürdőztünk, és ittuk a helyi, mellesleg nagy jó bort.

Az utolsó néhány napban elmotoroztunk Tuniszba, Sidi Bou Said-ba, Monastírba, múzeumot látogattunk és megnéztünk mindent amit az úti kalauz leírt. Sidi Bou Said-ban ért bennünket az ilyenkor menetrend szerüen érkező Sirocco szél, mely kb. 60-80 km/h sebességű, és 55'C hőmérsékletű volt. Klassz! Olyan mintha hajszárítóval szemben motorozna az ember!
Elérkezett a hazautazás ideje. Összepakoltuk, behajóztunk és búcsút vettünk Afrikától, de-... még visszajövünk!

Jótanács:
Kiváló a benzinkút hálózat, bár volt olyan, hogy ólommentes benzin csak a következő faluban volt. Rendőrből nagyon sok van, kedvesek, de a gyorshajtásra ugranak. Ha utolér az ember egy járőr kocsit elég beállni mögé, és meg kell várni míg int a rendőr. Gumijavitó nagyon sok van de azért nem árt tartalék tömlőt és javitó szettet vinni. A motoron csak a zárt csomagokat szabad ott hagyni, mert hamar megdurrantják az őrizetlenül hagyott holmit. Logikát senki ne keressen a közlekedésben, az erőviszonyok alapjánműködik. Nem árt ha van URH, vagy más kommunikációs eszköz, mert ha elkeveredik valaki, az fölboríthatja az utitervet.

Nyitray István