Túra a Szentföldön és a piramisoknál a 2000.év tavaszán

De jó színed van! - tudtuk, hogy ezzel fogadnak otthon, mert ez az egyetlen látható, mások számára is értékelhető abból az élményből, amit átéltünk és ami leginkább csak így jellemezhető: jó kis kaland volt.

Kaland a javából, túrateljesítménynek sem lebecsülendő, (a tengeri utat nem számítva mintegy 12 000 km-t tettünk meg) Az emberiség kultúrtörténetét és civilizációját meghatározó helyszíneket fölkeresni, látni azaz egyszerre térben és időben utazni a jubileuminak számító 2000. évben lenyűgöző életélmény.

Azt hittük könnyű helyzetben vagyunk, mert a túra 5 résztvevője, a BMW Motoros Túraklub tagjai közül ketten már jártak ebben a térségben, igaz nem motorral. Az utazási irodák által "némi formaságnak" nevezett az egyiptomi határátkeléssel járó "őrületről" ők sem tudtak. Sőt arról sem, hogy egyiptomi területre való belépésünkkor a tájékozódásunkat segítő GPS rendszert le kell szerelni a gépről, egy közelebbről meg nem indokolt verdikt miatt. Az ennek a helyszíni szerelésnek a nyomán támadt(?) önindító hiba kapcsán arra is rájöttünk, hogy nem árt az átlag úti holmi mellé néhány méter - direkt indításra való - kábelt is csomagolni. A megközelítőleg nyolc órásra sikerült átkelési időnket is tudtuk volna jelentősen csökkenteni ha legalább sejtjük előre, hogy minden úti okmányunkról és egyéb iratunkról legalább 6-8 fénymásolatot kell készítenünk a különböző ügyintézők számára. Akik végül mégis kiadták a tovább haladásunk zálogát jelentő "carnete passage" nevű varázslatos papírkát és az egyiptomi rendszámainkat.

Nem beszélve a nyelvi nehézségekről! Az angol természetesen világnyelv, de a szolgálatban levő tisztviselők "szlengjében" előadott változata kissé nehezen volt érthető a számunkra. Hiába, a keleti életformára jellemző - sok minden nincs, de időnk az rengeteg - szemléletet is meg kell szokni, és alkalmazkodni kell hozzá. Lehetőleg végtelen derűvel. A mosolyért és barátságos gesztusokért mindig hasonlókat kaptunk. Segítségünkre volt e módszer a túl bürokratizált ügyintézések megoldásában, akkor is, ha egyébként a dolgok folyásáról merőben más véleményünk volt!

Minden útnak van valami célja. Célunk az volt, hogy felkeressük a biblia helyszíneit, hogy megtekintsük a megelőző korok, ótestamentumi emlékhelyeit, és ha már ott vagyunk, lássuk civilizációnk bölcsőjének romjaiban is gigantikus építményeit. Az egyiptológia kincseit.

A célhoz azonban hosszú út vezet. Földrajzi értelemben mindenképp, hiszen az aki saját járművével akar a Közel-Keletre, a Sínai-félszigetre vagy Egyiptomban a Királyok völgyébe eljutni, annak át kell motoroznia minimum dél Európán, bár mi a Románia, Bulgária, Görögország útvonalat választottuk, melyek útjai, csodálatos tájakon vezetnek át, figyelmünket mégsem a látványra, hanem sokkal inkább a kanyargós utak alattomos, a gépek futóműveit sem kímélő útgödreire kellett összpontosítani. Az átkelő hajón megismert német és svájci ismerőseink állítják, hogy az olaszországi Bariból való közvetlenül Görögországba való kompolás kényelmesebb. Talán majd legközelebb! A túráról visszatérve, az eltelt idő fényében, az Athénban eltöltött egy nap az Akropolisz megtekintésével együtt is csak bemelegítő epizód volt.

A mintegy 1 700 km-es út türelmetlen száguldása után a motoros számára megáll az idő, amikor hajóra száll. A mozdulatlanságot még az is alig töri meg, mikor a komphajó kiköt Aphrodité szigetén (Rodosz), majd a Cyprusi Limasolban és egyszerű gyalog turistaként 6-6 órát tölthetünk el olyan helyeken, ahová mások nyaralni járnak heteket eltöltve.

Csak a harmadik nap hajnalán kezdődik el újra valamiféle várakozással teli zizegés, amikor kikötöttünk, és néhány perc múlva először a gépek kerekei érintették, majd lábunkkal is a Szentföldre léptünk.

Itt vagyunk hát! Várakozással telt, de felszabadult az ember. Most kezdődik az igazi utazás. És már nem csak a km-ek számítanak, a látnivaló ugyanolyan fontos. A haifai kikötést és a határátlépéssel együtt járó biztonsági ellenőrzést követően, az ősi Akkó a keresztes lovagok városa felé vettük az irányt. Majd magunk mögött hagyva a középkor hangulatát idéző várost, utunk drúzok által lakott falvakon keresztül a Golan-fennsík motort és motorost próbáló, kanyargós szerpentinjeire vezetett.

Alattunk a Galileai tenger látványa, ahol a Názáreti kezdte tanításait. A hegyi beszéd színhelye, mellette Kapernanum, Péter, a "tanítvány háza". A tó túlsó csücskében a Jordán, ott van Jardenik, ahol a mai zarándokok alámerülnek a szent folyó vizében, noha Keresztelő Szent János nem itt, hanem a Holt-tenger közelében keresztelte meg Jézust. Megannyi bibliai helyszín! Szemben Tiberias. A tó fölé magasodó fennsíkon a kilátóban egy emlékmű, egy stilizált vízcsap, amely utal arra, hogy 1967-ben, a hatnaposnak nevezett arab - izraeli háborúban valójában miért is folyt olyan ádáz küzdelem a fennsík birtoklásáért. A víz ezen a környéken a szó legszorosabb értelmében az élet! Távol s közelben ez a tó az egyetlen édesvízi tartalék! Názáret, Meggidó. A nevek önmagukért beszélnek. Izrael nem nagy ország, nincsenek távolságok. Rövid motorozás után máris Netanyán, a Földközi-tenger partján vagyunk. Innen Tel-Avivba és az ősi Jaffába mentünk, majd Jeruzsálem következett. A két itt eltöltött nap csak arra volt elég, hogy felkeressük a zsidó-keresztény-vallási helyeket, az Olajfák-hegyét, a Via Dolorosát, a Golgotát, a Szent Sír bazilikát, a Siratófalat., a Cardót, azaz az óvárost és a Jaffa-street környékét, a modern Jeruzsálem belvárosát.

Az ilyen túrák alkalmával kikerülhetetlen és alig-alig felejthető gasztronómiai élményt (is) nyújtó Argentin Steakhouse-t. Ahol történetesen a csoport egyik tagjának születésnapját ünnepeltük. És megízleljük a "mennyei béke városának" hangulatát, ahol az ezer féle nációt, kultúrát képviselő emberek már rájöttek, hogy csak békében, egymás hagyományait tisztelve élhetnek egymás mellett!

Betlehem, a születés temploma, majd a Holt-tenger. Lebegünk a sóoldatban. A szárazföldi világ legmélyebb pontján, mely több mint 400 m-rel van a világtengerek szintje alatt. Kumurán, a Holt-tengeri tekercsek lelőhelye, egyben egy titokzatos ortodox zsidó szekta, régészet feltárta lakóhelye.

A zsidó történelem drámai színhelye, Róma által három éven át ostromolt és utolsónak bevett erődítménye a Massada. Melynek tövében még egy kis enduró jellegű vidámkodásra is nyílt lehetőség és ahol egy kaliforniai rendszámú GS-el is találkoztunk. Majd a Negev-sivatagon át Eilatig az Akabai öböl gyöngyszeméig. Tenger-múzeum, obszervatórium, varázslatos föveny, delfinárium. Mindez viszont csak bevezető a Sínai-félsziget homok- és kősivatagának vizuális varázslatába.

Az öböl nyomvonalát követve lenyűgöző sivatagi útvonalon jutottunk el Sharm el Sheik-be, a Sínai-félsziget európai szintű ellátást nyújtó tengeri üdülőparadicsomába. Dahab az extravagáns kis arab falu, ahol egy fél délután és éjen át gyűjtöttük az erőnket - mint utólag kiderült - a túra legkeményebb fizikai próbatételét jelentő hajnali hegymászáshoz. A BMW-ket a helybéliek őrizetére hagyva gyalog vágtunk neki a Mózes-hegy mintegy 2300 m-es meredek magasságának leküzdésébe. Hogy napkeltére feljussunk a hegycsúcsra, ahol Mózes a világ etikai rendjét mindmáig meghatározó, -az Úrtól kapott- tízparancsolatát kőtáblába véste, és hogy e helyről lássuk a napfelkeltét. Nem mindennapi élmény! Tartalék tüdőt sajnos nem vittünk. A kora hajnali "séta" végén, visszatekintve a hegyre nem nagyon hittük, hogy fent jártunk.
- Ott fent?! A Mózes hegyen? Hihetetlen!

A Sínain kevés kiépített út van, de ami létezik azon kevés visszatartó erővel találkoztunk, már ami a gázkar visszafogását illeti. A kopár kőhegyek közt kanyargó utak jó minőségűek, és nyújtott ívű kellemes kanyarjaiban csak arra kellett ügyelnünk, hogy alkonytájt ezen a vidéken sem, általában az arab világban nem szokás a járműveket kivilágítani.

Néhány nap pihenő után Kairó, mely város forgalma és közlekedési szokásai - az európai motorizált ember számára első pillantásra rémálomnak tűnik - itt ugyanis az a szabály, hogy nincs közlekedési szabály. Viszont, ezt is hamar meg lehet szokni. Főleg ha felismerjük, hogy a közlekedő társak egyáltalán nem rosszindulatúak, sőt. csak egyszerűen sok a jármű.
A gízai piramisok, a szfinx és a sivatag látványa kárpótolt mindenért.
És még mindig várt ránk Luxor.

A Nílus völgyben sok apró településen áthaladva a "vidéki" Egyiptom szegény de barátságos embereivel való találkozásokat követően mintegy 750 km megtétele után jutottunk el a híres nagy fáraók, életének helyszínére, az ókori Egyiptom fővárosába Thebába. Az évszázadokon keresztül épülő, bővülő hatalmi központ az évek múlásával sem csökkenő, lenyűgöző élményt nyújt.

Hatsepszut és II. (nagy) Ramszesz és a többi nagy uralkodó korának és népei életének, hitvilága, kultúrája kövekben. mai napig elgondolkoztatóan.
A karnaki és az Amon templom, az Opet ünnep felvonulási oszlopcsarnoka. Kis fantáziával a szemünk előtt zajlik az ókor. Szemben a Nílus nyugati partján a holtak birodalma, a Királyok Völgye. Feltárt és a feledés homályába vesző emlékművek sokasága. Hetekre belefeledkezhetnénk a csodák szemlélésébe. Ennyi időnk sajnos nincs. Rövid vitorlás kirándulás a Níluson, és a gépek orra az északi irányba fordul.

Az iszlám fundamentalisták évekkel ezelőtti, turistákat ért támadása óta elővigyázatosságból e környéken csak konvojban, rendőri kísérettel lehet haladni. Aminek többek közt az lett a következménye, hogy az átlagsebességünk erősen lecsökkent. Minden rosszban van valami jó is, legalább kevesebb fogyott a nem túl jó minőségű és korántsem ólommentes benzinből! A Vörös tenger búvárparadicsomnak is nevezett Hurghada városa előtt elmaradt a turista-rendőrségi kíséretünk, és ismét saját tempónkat felvéve szeltük át Alsó Egyiptomot.

Szuezben a csatorna alagútján átkelve a Sínain találtuk magunkat ismét. Utuk néhány igazán veszélyes pillanatát itt éltük át, az éjszakai Mitla-hágói átkelés során. Megtapasztaltuk, hogy a pillanatok alatt kialakuló homok vihar milyen átfúvásokat képes az útra "varázsolni". Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a 80 cm-nyi homokbucka legalább olyan kemény és veszélyes mint a hasonló méretű fagyott hótömb, de szerencsére -a nem igazán terepmotorozásra épített- RT 1100-as néhány méternyi "légi út" megtétele után a kerekein landolt állva maradt. Ismételten bebizonyosodott, hogy az ilyen hosszú túrák során a motorok közötti megbízható rádió összeköttetés elengedhetetlen! Mert a társak még időben le tudtak lassítani a vészjelzés hallatán.

Netanyára érkezve megállapíthattuk, hogy az elmúlt napunk határátkeléssel és GPS visszaszerzéssel bruttósítva 36 órásra sikeredett. A következőn pihentünk, "tengerpartoztunk". Az utolsó Izraelben töltött napon még felkerestük az ókori Rómának behódolt "nagy" Heródes által építtetett kikötőt, Caesariat, majd Haifán ismét hajóra szálltunk és két nap és három éjszaka után dél Európában Pireusban kötöttünk ki.

Itthon természetesen azzal fogadtak, hogy "de jó színed van!" Az ismerősök közül néhányan azt is méltányolták, hogy viseltes gépeink gumijai az oldalukon is végletesen elkoptak. A hozzánk közelállók azt is sejtik, hogy ez nem csak egy egyszerű út volt, ez kaland volt.

Az öt hetes kiránduláson résztvevő kicsiny társaság tagjai ezúton is köszönetet mondanak a gépeink szerviz bázisát jelentő szerelőműhely szakemberének, Nyitrai Pistának a túra során felmerült kevés számú, ámde jelentős műszaki probléma - törött fékkar, önindító relé, stb - javításban nyújtott hathatós segítségéért.

Mi pedig csak azt tudjuk elmondani, hogy jártunk négy nagyszerű motorral a Szentföldön, a piramisoknál. hogy minden útnak van célja de az az igazi túramotoros oda akar eljutni, ahol az út ponttá zsugorodik. Mert otthon az, ahonnan elindul az ember és a cél az út maga.