Kirándulást tettünk a Vikingek földjén

Az előzményekről annyit, melyet a hozzám közelebb állók tudnak, hogy május 20.-a körül értünk haza Anatóliából. Melyet követően a huszonnégy órás túrán való ostoba bukásom némi kényszer pihenőre kárhoztatott. Kedvenc járművem "kiigazítása" is némi időt vett igénybe. Ami. - hála Nyitrai Pista lelkiismeretes és szép munkájának - ha kicentizve is de tökéletesen sikerült! Balázs Attilát az utolsó pillanatban pénteken este sikerült arról értesítenem, hogy nincs akadálya az elindulásnak.

Így aztán június 29.-én reggel útra keltünk, és meg sem álltunk Krakkóig. Krakkó belvárosa, akárcsak Varsóé lenyűgözően szép. Ami számomra azért is volt meglepően kellemes élmény, mert évtizedekkel ezelőtt jártam utoljára errefelé. A 70-es évek közepén. Akkortájt - mint tudjuk - egészen más világ volt! A nap hátra levő részében Varsóig utaztunk, laza út menti Motelban aludtunk. Majd másnap kora délután, a Baltikum szörnyű unalmas, és sebesség korlátozott, sőt ellenőrzött útjai után - megúsztuk, alku utáni 20 euró büntetéssel - Tallinban Jet kompra kaptunk és Estóniát elhagyva hipp-hopp Helsinkiben találtuk magunkat.

Aki utazott az Ir és a Brit sziget között Jet-tel az tudja, hogy nem mindennapi élmény a vízen kb. 72 km/h sebességgel "húzni"

Figyelem! a hazai zöldkártyánk Lettországban nem érvényes. Kb. 20 euró vagy dollár a fizetendő összeg. Néhány óra séta az ezer tó országának fővárosában, nekem különösen tetszett - lépten- nyomon (igen kellemes időben) szabadtéri jazz koncertekbe botlottam -. A parkokban fesztelenül sütkérező vidám embereket láttam és általában igen kellemes hangulatot árasztott a város! Estére egy nem túl jellegzetes városban, egy szívélyes Úr tiszta, kellemes faházában szálltunk meg! Nem igazán tudtam megszokni, - ahogy egyre északabbra haladtunk - hogy süt a nap de éjjel lévén minden be van zárva ! Komoly erőfeszítésembe került, hogy nyitva tartó vendéglátóegységet találjak! A másnapi korai indulást követően, most már tényleg az ezer tó vidékén, fenyvesek és tavak mentén haladtunk a némileg egyhangú úton.

Színesítendő az út egyhangúságát feltűntek a rénszarvasok, és egy tatabányai motoros társasággal is találkoztunk.

A sarkkört Rovianaiminál értük el, a Mikulás office mögött az erdőben vadkempingeztünk, ahol először a kis csípős és folyamatosan zümmögő rovarok közismertebb nevükön szúnyogok hada, majd a menetrendszerűen megérkező eső tette próbára az alvókánkat. (az enyémet kevés sikerrel, ui. nem vettem észre, hogy esik. A "Jack Haló"-m is csak kevéssé ázott át!) Az eső egyébként nem volt ritka vendégünk, de végül is, annyira sem érdekelt bennünket! Az út tiszta volt, a hőmérséklet kellemes, a ruhánk jó, és mindig el is állt egy idő után így aztán meg is tudtunk száradni. Egy idő után a kabátom is elkezdett tisztulni, igaz Attila rásegített egy kis habfürdővel. Norvégiába átérve azonmód megváltozott az útvonal vezetése. Mint tudjuk a legizgalmasabb egyenes út a kanyar! A hangulatunk is egyre fokozódott. Szaporodtak az alagutak és a rénszarvas csordák! Komolyan kell ügyelni rájuk! Állnak az úton vagy fel alá rohangálnak, mint a birkák! Szó szerint !

Este 10 körül értük el a Nordkapp-ot szállást foglaltunk egy faházban, (utolsóként) majd kimentünk a fokra! Lenyűgöző az éjféli napsütés még ha fátyolos és esőre hajló is volt az égalja. A táj és a tenger fantasztikus benyomással volt ránk! A nyüzsgő turista forgalom ellenére tudtunk magunkban lenni. Készítettem néhány fotót, majd egy kövön ülve elmélkedtem egy darabig, hogy magáig az északi sarkig már kevesebbet kéne úszni mint amennyit a Mikulás centertől idáig jöttünk!

A visszaútnak másnap dél körül indultunk neki, valahogyan egy kicsit lassabban. Részben Attila rendetlenkedő kuplungja és az én egyre fogyó gumijaim miatt (minek következtében már csak a kanyarokban tudtam tempósabban haladni) No, hogy a gumi cserére nem volt alkalmam az elindulás előtt! Metzeler forgalmazó barátunk, Alex dobott is egy hátast, mikor meglátta az Anatóliát és Skandináviát megjárt gumijaimat. Mit ne mondjak az én pofámról is égett a bőr! De ez még odébb volt!

Nem tudom megállni, hogy ne számoljak be egy 70 év körüli idős Jamaikai emberről akivel a fokról visszatérőben találkoztunk. Kis összecsukható székén ült az út mellett a szemerkélő esőben. Az amerikai Delaware államból indult ezelőtt húsz évvel GYALOG(!) bejárva az amerikai kontinenseket és Európa összes városát, most érkezett Európa tetejére.

Nem is hiszitek mennyi "megszállott és őrült" ember van. Valami végtelen derűvel az arcán és békével a szívében beszélt az ÚTJÁRÓL! Nekem mindenesetre attól a naptól kezdve a példaképeim közé tartozik Mr. Winston "The Great" Lumsden!
Következtek a Lofoten szigetek szenzációs hídjaival, alagútjaival, kompátkeléseivel!

A béke és nyugalom szigetei, halászfalui között haladtunk. A szűkebben vett kontinensre való megérkezésünk után Attila elindult kuplung "bajolni" Göteborg irányába, én pedig elmentem megkeresni a legendás 64-es atlanti utat, amit igazán nem bántam meg. Fantasztikus látványban volt részem, nem is forszíroztam a tempós haladást, lépten nyomon megálltam fényképezni! Ami jó dolog, de az érzést, az élményt csak az utazó tudja magában) a későbbiekben felidézni! - Ne érjen senkit csalódás - Mások számára ezek "csak" fotográfiák!

Egy kihagyott éjszakai alvás után utolértem, később kiderült meg is előztem Attilát, majd a Svéd határnál találkoztunk. Ezután Göteborgban álltunk meg, ahol megelégelve az egész délelőtti langyos szemerkélést vettem egy jó, menetközben felkapható esőruhát, - no nem is esett többet hazáig az eső - A nagyvárosban találkoztunk Attila régi munkatársával, akinek az igazán kellemes házában szálltunk meg.

Itt említem meg, hogy Attila remek svéd ill. norvég nyelv tudása (sőt az angolja is) igen-igen megkönnyítette a túra élvezetét! Bár az angolt is sokan értik, az hogy valaki a vendéglátó ország nyelvén szólal meg, ( a svéd és a norvég gyakorlatilag azonos, sőt Finnországban is értik ) igen nagy előnyt jelent! Extra információk megszerzésének lehetőségét jelenti!
Ezután már csak Malmő ill. kikötővárosa következett, ahol egy gyors behajózást követően reggelre Rostockba értünk majd, hogy én is tudjak Attinak mutatni valamit a régi berlini kirándulásunk - Potsdam - és az én régi városom

Drezda gyors körbejárása után Prága érintésével baj nélkül hazaértünk! Tudom, hogy a két hét kevés, tudom, hogy sok minden mellett elmentünk, de mindent egybevetve, nagyon nem bántam meg, hogy a gipszemet egy kicsit korábban levéve elfogadtam Balázs Attila invitálását (amit ezúton is köszönök Neki)!
Igaz, hogy e kirándulás nem a történelmi helyszínek felkereséséről szólt, mint Anatólia, Kisázsia,Tunézia vagy akár Egyiptom, de aki kedveli a gyönyörű, békés tájakat, a harapnivaló friss levegőt, a szépséges tájakat, a jó és húzós fjordbéli utakat, az ne habozzon. utazzon! A Vikingek földjére!

Mindenki felé barátsággal: Szabó Zoli