Úti beszámoló Törökországi, Anatóliai, Kis Ázsiai két hetünkről:
mely négy tengert érintett, 2002 tavaszán

Az ötlet: Valamely "égi csatornán" láttam még tavaly, - amikor a törött lábam hosszasan ágyhoz kötött - egy filmet Kappadókiáról. Úgy döntöttem ezt egyszer nekem látnom kell !

Mert mi is az amit mi erről a vidékről tudunk? Tudjuk, hogy Törökország évezredeken át a világ egyik legfontosabb összekötő útja volt: a keletről érkező, fűszerekkel és selyemmel megrakott karavánok a mai Isztanbulon keresztül haladtak a nyugati vásározó helyekre. Az ország mely az Európai és az Ázsiai földrészt is érinti sok csatának volt a színtere az idők során és szolgált otthonául nagy birodalmaknak: a bronzkori hettitáknak, a Görög és a Római Birodalom lakóinak és az oszmán törököknek. Mítoszok legendák fonódtak össze a történelemmel és a gazdag mesevilággal.

Egyébként ez a magyarázata annak a vitathatatlan ténynek, hogy "testvér népnek" tartanak bennünket. (A Magyarisztánból való érkezésünk plussz 5%-ot jelentett minden bájos alkunál!)

És mit tudunk a mai Törökországról, a török népről? Gyakorlatilag semmit! Átszelik kami-onjaikkal az országunkat, hatalmas tgk.ik mellett sütögetik a kebabjaikat, időnként bedu-gítják a határainkat az oda vissza utazó nyugati vendégmunkások, stb. Nosza vágjunk bele!

Néhány utikönyv és térkép beszerzése után fejben elterveztem a lehetséges útvonalakat, majd egy német útvonal tervező program segítségével leírtam a konkrét elképzelést. Elmentünk a Török nagykövetségre is, ahol egy roppant "laza" ámde igen kedves hölgy még néhány gyakorlati tanácsot adott. (melyet később egy képeslapon köszöntünk meg Neki, mert igen hasznos dolgokat mondott!) Egy-két egyeztető megbeszélést követően máj.01.én indultunk Szolnokról. Tempósan haladva sötétedésre a Román-Bolgár határra értünk! A határt jelentő város benzinkútja mellett, egy kis hotelban szálltunk meg. Laza vacsi és a helybéli csodák (a helyszínen tartózkodó csajok) megtekintése után már aludtunk is!

Másnap, Bulgáriát és a Bolgár-Török határt leküzdve, a Márvány és az Égei tengert összekötő csatorna partján Gallipoliban (ahol az első világháború egyik legöldöklőbb csatája zajlott 1915 április 25.én Török - Angol, Ausztrál, Francia és Új Zélandi csapatok részvételével. "Their Glory Shall Never Fade") vacsoráztunk, a vízparton a szállodánk teraszán élőzene mellett mindenféle tengeri gyönyörűségeket magunkhoz véve igen kellemes hangulatban! Már itt megnyilvánult az a végtelen vendégszeretet amely túlnyomórészt jellemezte az utunkat. A szállásunk nem volt túl sok csillagos ellenben lehetetlenül olcsónak bizonyult! Az ahogyan lesték minden szavunkat, mozdulatunkat, ugrottak az igényeinket kiszolgálni, bámulatot ébresztett bennem.

Másnap egy 30 perces dardanellai komp átkelést követően hipp-hopp Kis Ázsiában, és Trójában találtuk magunkat! Paris, Heléna alma, faló stb. (Emberek görögök a falóban!) Igazán jó, kellemes, tempózásra is alkalmas úton kora estére értük el az Égei tenger fővárosát Izmírt (ahol Homérosz született) és ami ma egy jókora város, -úgy kétmilliós- viszont kiválóan ki van táblázva és ahol az első (BMW-s) motoros rendőr -kérésünkre - egy információs központig vezetett bennünket. Ahol is egy nagyon részletes várostérkép alapján, most már egy exkulzívabb szálló vendégei lettünk mintegy 40 perc alatt. (és ahol az első TR rendszámú GS1100-al találkoztunk) A kapcsolat felvételt sajnos elmulasztottuk!

Másnap fakultatív módon Dávid Sanyi és én visszamentünk Bergamába (Pergamum) ahol az ókori világ legnagyobb pergamen (200.000 kötetből álló) könyvtára állott. Akropoliszának vakítóan fehér márványától talán még ma is káprázik a szemem! Nincs az a fénykép, video ami tökéletesen rögzíthetné az élményt!
A következő napon 500 km-es kirándulást téve felkerestük Hierapolis városát mely hihetetleül jó állapotban maradt fenn kiválóan látszanak az ókori városépítészeti tendenciák, az oszlopsoros árkádok, az agóra.

Ha leülsz egy magasabb kőre és egy kicsit is szenzitíven és empatikusan elmélázol, szinte magad előtt látod az évezredekkel ezelőtti életet!

És mellette Pamukkale mely ma már az UNESCO védelme alatt áll és lebontatták a környező szállodákat is, hogy minél tovább megmaradjon az a csodálatos meleg és szenzációs gyógyhatással rendelkező mészköves gyógyvíz, ami lépcsőzetesen sorakozó kis un. sztalakit medencékről medencékre folydogál és állítólag egy-két 10 napos kúra tökéletesen gyógyít minden féle izületi bántalmat. Innentől kezdve csak sajnálhatjuk mi "hajlott korú" motorosok, hogy azokat a bizonyos szállodákat lebontatták! L !

Továbbra is kiváló minőségű utakon másnap Elhagytuk Izmírt, és következett Jón városok legjelentősebbike Epheszosz! Bámulatos, a jón építészet kecses csodái, faragványai, színházai, a Celsus könyvtár, Marcus Antónius és Kleopátra frigyének helyszíne és ahol a tarsusi Szt.Pál apostol azt kérdezte létezik ennél nagyobb város is? Szintén Ő prédikált a város hatalmas templomában Artemisz istennő ellen...

Nem kevésbé jeles személyiség, Nyitray Pista barátom néhány ezer évvel később így fakadt ki "Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide eljutottam!" A város előtt 5 km.-el láttuk az Artemisz templomot, híres jósda volt. elég kevés maradt meg belőle. Szintén Epheszos mellett - tartja a legenda - található Szűz Mária utolsó napjainak kis építménye. (sajnos nem láttuk, a bőség zavarával küzdöttünk!) Majd egy igen kanyargós kis úton, némi kitérővel meglátogattuk Kusadasi "riveriai" szintű üdülő városát, egy kellemes, ízletes, mit mondjak baromi finom ebédet költöttünk el.

Következett Milétosz az ókori világ egyik szellemi központja, ahol egy magányos honfitársunkal találkoztunk Gádorosról Egy 250-es Viragóval volt! Este Göremében az Égei és a Fölközi tenger találkozásánál tettük ágyba fáradt testünket egy panzióban heten(!) egy bővebb tankolás áráért: 40.000.000.- Tr.Lyre

Az ébredést követően pillanatok alatt brummogós indulást hajtottunk végre, és következett az az útszakasz Antalya városáig, melyet Nyitray Pista is, én is úgy fogalmaztunk meg: ez volt az a szakasz melyen NEM téveszthettél!!! Balra óriási sziklák, jobbra száz méter mélységben a Földközi. Ezzel együtt a vállalkozóbb szelleműek és aznap jobb "passzban" levők kihozták a gépekből amit lehetett. és ez nem volt kevés! Persze aztán saját bevallásuk szerint is, szakadt az ing és a gatya.. No meg a verejték hiszen a hőmérséklet 35C közelében járt!

Estére Alanyába érkeztünk ahol két-három napot pihentünk. Eszi - iszi, locsi,pocsi, vizi ernyőzés, jet sky, hát leégés, sörözés és egyebezés, fejfájás és a híres várfok, továbbá cseppkő barlangocska (Dalmatas) nézegetés, Dire Straits, Santana és török népzene hallgatás stb.
Másnap következett Kappadókia, ahol csak rövid időkre tudtuk becsukni a szánkat a folyamatosan le-le esegető állunk miatt. Szállásunk Ürgüp nevű városban rendezetten volt, továbbra is nagyon is elfogadható árért 10-12 Euro/fej! Közben elhaladtunk Konya városa mellett, ami vallási, -a táncoló (az extázisig pörgő-forgó) dervisek- szektájának központja. Sajnos ide sem tudtunk bemenni, viszont egy útelágazásnál láttunk egyet közülük. Aki az út porában egyik lábát az égnek emelve, a hasán egy barom nagy dobot, két kézzel valami fantasztikus ritmikussággal püfölt. Meglepetésünkben elfelejtettük lefényképezni! (első gondolatunk az volt, hogy dilaj a szerencsétlen, lehet nem jártunk messze az igazságtól)
Majd Göreme következett, ami hasonlatos volt az előző szabadtéri látványossához. Csak egy kicsit jobban van kiépítve, és szintén a világörökség része.

Egyébként mindenhol tökéletes biztonságban éreztük magunkat, Az elköltendő pénzünkre voltak kíváncsiak nem a koszos motorjainkra és egyébb a parkolókban otthagyott javainra. Aki ezt nem hitte el az folyamatosan problémát csinált magának! Kár volt! Ha már láttuk a felszínen levő csodákat, nosza nézzük meg a -40m.en lévő "undergrand cityket" is! Minden rendben volt velük érdekesek is voltak, csak valahogyan mocskosul kevés ablak volt rajtuk.A magam részéről utoljára a hadseregben éreztem ilyet a "pszihológiai kiképző pályán" ami egy labirintus volt!

Egy gyorsan, sokat alvást követően továbbra is szikrázó napsütésben következett Gordium, melyet - Ankarát elkerülendő - egy kicsikét endurósabb útvonalon közelítettünk meg! Gordium, ahonnan a "gordiuszi csomó" legendája származik Midrasz király palotáját és mérhetetlen mennyiségű kincseit rejti, tulajdonképpen nem nagy hely csak a múzemban lévő kiállított darabok, terrakotta maradványok sejtetik, hogy Nagy Sándor nem véletlenül nyúlta le a városállamot!

Ezután Ankara irányába fordultunk, de az ocsmány nagyvárost továbbra is elkerülve, a pályán (itt láttuk először eső nyomát) rövid 300 km után megérkeztünk a Fekete tenger partjára, ahol a szállóban egy hivatásos masszőr engem és a Pistát 10.000.000.- batkáért úgy megmasszírozott, hogy pillanatok alatt bele aludtam a fejembe.

Reggel ébresztőként egy 56 km-es hegyi ösvényen leereszkedtünk Izmithez. Ahol egy üdítő, kávé és egy cigaretta erejéig áldoztunk a néhány éve az óriási földrengésben elpusztult emberek emlékének! A város egyébként újjáéledt, rengeteg új építésű házat láttunk. A hatalmas viadukt megbillent fél pályájának dilatációját éppen akkor építették, szerelték amikor a másik felén áthaladtunk! Egyébként ezrével láttunk még mindig ideiglenes barakk lakásokat melyekben most is sokan élnek!

Mintegy 7500 km megtétele után elérkeztünk a Boszporuszhoz, melyen az adekvát fotók elkészítése után 'iziben' által is keltünk, majd mintegy 30 km megtétele után amikor már irányban álltunk Rodostó felé, befordultunk egy kerületbe. Egy kis helyi segítséget igénybe véve pillanatok alatt pincegarázsban és a zuhany alatt álltunk! Rövid környékbeli sétát, nyámnyogást követően, a helyi TV adását félszemmel követve egy rendőrségi akciót láthattunk, melynek nyomán valamiféle bomba támadást elkövetőt (vagy azzal fenyegetőzőt) tett ártalmatlanná igen keményen a hatóság az nap délután.Nem úgy mint a mieink.lásd Mór!

Másnap taxis kirándulás: Topkapi, Aya Sofia, Kék Mecset, kis bazár látogatás. (az állunkat már meg sem kíséreltük fekötni) Délután öt tájban indulás Rodostóba, bevackolódás, eszi, iszi.. Reggel Rákóczi ház, magyarul beszélő gondnok, bejegyzés a vendégkönyvbe, szívélyes búcsú Törökországtól a határon.
Kövér gáz, este szállás Georgiuban a Duna Romániai oldalán. Kevésbé csillagos szállás, csorbaleves babérlevéllel, iszi,iszi...Reggel 07: 20USD büntetés Dávid Sanyi, du 14.30 20USD D.S. és én..(alku után) 17.00 tájban Nagylak...

A magam részéről köszönöm a részvételt, a fegyelmezett, az előre megbeszélteknek megfelelő motorozást az utitársaimnak. Örülök Neki ha jól éreztétek Magatokat! Megjegyzem ennek is köszönhető, hogy egy apró koccanás és komoly vészhelyzet nélkül mehettünk végig a közel 7000-7500 km.en! Kivéve engem -aki egy kényszerű, útépítés miatti megállást követően- nem lévén talaj a jobb lábam alatt felborultam, mint a büdösbugár! Szerencsémre, és kiváló Wunderlich csövemnek köszönhetően karcolás nélkül megúszta a Hornet! (és én is)

Egy török ékszerész fogalmazta meg nekem, ami már régóta az én meggyőződésem is: az emberek nagy részének nincs ellentéte egymással, kizárólag a politikusok tudják a népeket, népcsoportokat egymásnak ugrasztani !